Ugrás a tartalomhoz

Ljeskovac (Dvor)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ljeskovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44437
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség21 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság403 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 10′ 44″, k. h. 16° 13′ 27″45.178900°N 16.224200°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 44″, k. h. 16° 13′ 27″45.178900°N 16.224200°E
SablonWikidataSegítség

Ljeskovac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 35, közúton 56 km-re délre, községközpontjától légvonalban 17, közúton 21 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Zrinyi-hegység területén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település területe már a történelem előtti időben lakott volt. Ezt bizonyítja a Đurići nevű településrészen található történelem előtti település maradványa és a falu határában talált szekerce, melyek a vučedoli kultúra idejéből származnak. Ezután területe sokáig lakatlan volt. Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Ljeskovac benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 606, 1910-ben 858 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 57 állandó lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
606 757 698 766 768 858 836 912 804 804 723 514 313 220 69 57

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnája[4] a 18. században épült. Az egykori fatemplomnak ma csak romjai láthatók a Zuber településrész feletti sűrű erdőben. Romlását részben az időjárás viszontagságai, részben a faanyag rossz állapota, részben elhagyatottsága okozta. Miután a tető beomlott a csapadék a belső teret is tönkretette. A romokat 1982-ben állami védelem alá helyezték. Ekkor még állt a fazsindellyel fedett karcsú harangtorony, mely azóta szintén leomlott.
  • Đurići történelem előtti település maradványai.
  • A falun kívül egy a 20. század elején épített malom áll.
  • Šušnjari nevű településrészén találhatók a település a legépebben megőrzött régi épületei, melyek emiatt a legmagasabb fokú védettséget élvezik. Az épületeket gazdagon díszítik fafaragások, mivel egykori tulajdonosaik faipari munkások voltak.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]