Ugrás a tartalomhoz

Poli(éter-éter-keton)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poli(éter-éter-keton)

A PEEK polimerlánca
IUPAC-név Poliéter-éter-keton
Kémiai azonosítók
CAS-szám 29658-26-2
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A poli(éter-éter-keton) (PEEK) a nagy teljesítményű anyagok (HPM) csoportjába sorolható, részben kristályos szerkezetű, kiváló hőállóságú műanyag. Sokoldalúan feldolgozható, extrudálható, fröccsönthető.[1] A PEEK lineáris aromás polimerláncból áll (oldalsó kép).

A kristályossági foka maximum 48% körüli, de ezt a feldolgozás körülményei befolyásolhatják. Az ún. krisztallitos PEEK sűrűsége 1,3 g/cm³. Az üvegesedési hőmérséklet eléréséig (143 °C) a mechanikai jellemzői alig változnak. A PEEK mechanikai és dielektromos tulajdonságai az üvegesedési hőmérséklet felett kezdenek el romlani, de 250–360 °C között is tűrhetőek.

Főbb tulajdonságok

[szerkesztés]
A hőmérséklet és idő hatása a PEEK merevségére
A hőmérséklet és idő hatása a PEEK merevségére
  • nagy szilárdság és keménység
  • magas felső alkalmazhatósági hőmérséklethatár (250–310 °C )
  • kiváló vegyi és hidrolízis ellenálló képesség
  • nagy szilárdság magas hőmérsékleten is
  • kiváló kopásállóság (kompozitnál)
  • nagy méretstabilitás és merevség magas hőmérsékleten (lásd az ábrán)
  • tűz esetén tartós lángállóság és alacsony füstképződés
  • jó villamos szigetelő és megfelelő dielektromos viselkedés (ha szénszálat, grafitot nem tartalmaz)
  • a termoplasztok között kiemelkedően jól ellenáll a nagy energiájú gamma-sugárzásnak[2]
  • öregedésállóság (lásd az ábrán)
Szakítószilárdság: 75-130 MPa Olvadáspont: 340 °C
Szakadási nyúlás: 5-10% Rugalmassági modulus (E): 4400-7700 MPa
Nyomószilárdság (1%-os deformációhoz): 29-49 MPa Felületi ellenállás (Ω): 1015-1016
Éghetőség (UL-94): V-0 tribológiai viselkedés (kompozit változat)
Térfogati ellenállás (Ω): 1015-1016 Hővezető képesség (w/m·K): 0,25 - 0,92
Széles alkalmazási hőmérséklet-tartomány: +310 °C-ig Lineáris hőtágulás 150 °C alatt és felett: 18-63·10−6 m/(m·K)

Legfőbb alkalmazási területek

[szerkesztés]

Többféle kompozit változata is létezik (erősítés nélküli, teflont (PTFE), grafitot, szenet, üvegszálat vagy ezek kombinációját tartalmazó variáns). Legtöbbször olyan helyen alkalmazzák ahol szélsőséges igénybevételt kell elviselnie (pl. nagyon alacsony vagy magas hőmérséklet, erős sugárzás, nagy terhelés). Alkalmazhatósági területe igen széles, pl. a repülőgépiparban, nukleáris és vegyi iparban, vagy a közlekedéstechnikában is alkalmazható, de ezen kívül gyógyászati alkalmazása is ismert, csípőprotézis és fogpótlásokat is készítenek belőle.[3]

Források

[szerkesztés]