Ugrás a tartalomhoz

Prosztaglandin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prosztaglandin E1
Prosztaglandin I2 vagy prosztaciklin

A prosztaglandinok hormonhatással rendelkező lipidmolekulák, amelyek az állati (és emberi) szövetekben zsírsavakból keletkeznek. Közös jellemzőjük, hogy 20 szénatomból állnak és egy öt szénatomos gyűrűt is tartalmaznak. A jeltovábbító molekulák eikozanoid (20 szénatomos zsírsavak oxidációjából származó vegyület) csoportjába tartoznak.

Hatásaik igen változatosak a különböző szövetekben, sőt egyik szervben akár ellentéte is lehet egy másikban kifejtett hatásának. Helyi funkciója az őt megkötő receptortól és az ezáltal elindított sejten belüli szignáltól függ. A prosztglandinok jellemzően az őt termelő sejtre (autokrin hatás) vagy a közvetlen környezetre (parakrin hatás) gyakorolnak szabályozó befolyást. A többi hormontól abban is különböznek, hogy nem egy adott szerv termeli őket, hanem az egész szervezetben szétszórva, a legtöbb szövetben helyben szintetizálódnak.

A prosztaglandinoknak két származékuk van: a prosztaciklinek és tromboxánok. Az előbbiek a véredények falaiban képződnek, hatékony helyi értágítók és a vérlemezkék összecsapzódásának akadályozásával gátolják a véralvadást és vérrögképződést. A gyulladási folyamatban is részt vesznek.[1] Ezzel szemben a vérlemezkékben szintetizált tromboxánok összehúzzák az érfalak simaizmait és elősegítik a vérlemezke-aggregációt.

Felfedezésük

[szerkesztés]

A prosztaglandinokat először a svéd Ulf von Euler izolálta 1935-ben ondófolyadékból. Úgy vélte, hogy a prosztata választja el, ezért adott a vegyületnek erre utaló nevet.[2] Valójában az ondóhólyag termeli. A későbbiekben kimutatták, hogy a prosztaglandinok többféle szövetben is képződnek és funkciójuk igen változatos. Kémiai szintézisüket a későbbi Nobel-díjas Elias James Corey végezte el 1969-ben.[3] 1982-ben Sune Bergström, Bengt Samuelsson és John Robert Vane orvosi Nobel-díjat kaptak annak a felfedezéséért, hogy az aszpirin gátolja a prosztaglandinok szintézisét.

Bioszintézisük

[szerkesztés]
Az eikozanoidok bioszintézise

A prosztaglandinok szinte minden szövetben és szervben megtalálhatóak. A legtöbb sejt szintetizálja őket és velük szabályozza a saját vagy a környező sejtek működését.

A kiindulópontja az arachidonsav, ahol a szintézis útja kettéágazik. Az egyik úton a ciklooxigenáz enzim készít belőle tromboxánt, prosztaciklint vagy prosztaglandin D-t, E-t vagy F-et. A másik lehetőség, hogy a fehérvérsejtekben, makrofágokban a lipoxigenáz enzim leukotriéneket termel. A kész prosztaglandinok aktív transzporttal kerülnek ki a sejt környezetébe.

A ciklooxigenáznak két formája van, a COX-1 a sejt alapműködése során is aktív, míg a COX-2-t különböző citokinek és növekedési faktorok aktiválhatják.

Azonosították a kisebb csoportok szintézisét végző enzimeket is. Például a prosztglandin D-szintáz állítja elő a prosztglandin H2-ből (PGH2) a PGD2-t; a prosztaciklin-szintáz pedig a PGH2-ből készít PGI2-t.

Funkcióik

[szerkesztés]

A különböző sejttípusokon legalább tíz különböző prosztaglandinreceptort fedeztek fel. A többi receptorhoz hasonlóan ezek is hét transzmembrán régióval rendelkeznek és G-proteinekhez kapcsolódnak. A receptorok különbözősége és különböző szervekben való előfordulása azzal jár, hogy a prosztaglandinok igen változatos hatásokat tudnak kifejteni:

  • összehúzódásra vagy elernyedésre bírják a simaizomsejteket
  • elősegítik vagy gátolják a vérlemezkék aggregációját
  • érzékenyítik a gerincvelő neuronjait a fájdalomingerre
  • megindítják a szülést
  • csökkentik a szemnyomást
  • szabályozzák a gyulladási folyamatot
  • szabályozzák a kalciumtranszportot
  • szabályozzák más hormonok szintézisét
  • befolyásolják a sejtek növekedését
  • a hipotalamuszon keresztül lázat okozhatnak
  • a vese mezengiális sejtjei révén növelhetik a vese filtrációs rátáját
  • a gyomor parietális sejtjeiben csökkenthetik a gyomorsavtermelést
  • patkányban hatnak az agy hímekre jellemző viselkedésének kialakításában[4]

Mivel igen gyorsan lebomlanak, hatásuk legtöbbször csak helyi, vagy magára a kibocsátó sejtre (autokrin hatás) vagy a környező sejtekre (parakrin) hat.

Típusai

[szerkesztés]

Az alábbi táblázatban a prosztaglandin I2 (prosztaciklin) az E2 és az F hatásai kerülnek összehasonlításra:

Típus Receptor Funkció
PGI2 IP
  • értágulás
  • vérlemezke-aggregáció gátlása
  • hörgőkitágulás
PGE2 EP1
  • hörgő-összehúzódás
  • emésztőszervek simaizmainak összehúzódása
EP2
  • hörgőkitágulás
  • emésztőszervek simaizmainak ellazulása
  • értágulás
EP3
  • gyomorsavtermelés csökkenése
  • gyomorfal nyálkatermelésének növelése
  • terhes nőkben méhösszehúzódás
  • emésztőszervek simaizmainak összehúzódása
  • zsírlebontás gátlása
  • autonóm idegrendszer neurotranszmittereinek felszabadítása[5]
  • vérlemezke-aggregáció fokozása[6][7]
ismeretlen
  • fájdalomérzet fokozódása
  • láz
PGF FP
  • méhösszehúzódás
  • hörgő-összehúzódás

Klinikai alkalmazások

[szerkesztés]

A szintetikus prosztaglandinokat a következő célokra alkalmazhatják:

  • a szülés megindítására vagy abortusz esetén (PGE2 vagy PGF2, szükség esetén a progeszteronantagonista mifeprisztonnal együtt)
  • cianotikus szívfejlődési rendellenességgel született csecsemők esetén a ductus arteriosus záródásának megakadályozására(PGE1)
  • gyomorfekély megelőzésére vagy kezelésére (PGE)
  • értágítóként iszkémiás betegekben vagy Raynaud-jelenségben
  • légzőszervi magas vérnyomás esetén
  • zöldhályog kezelésében (PGF2α)
  • impotencia kezelésére vagy péniszműtét utáni rehabilitációnál (PGE1).[8]
  • madarak tojásrakó képességének zavara esetén[9]
  • kozmetikai termékekben szempilla- és szemöldöknövesztő szerként

Gátlószerek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nelson, Randy F.. An introduction to behavioral endocrinology, 3rd, Sunderland, Mass: Sinauer Associates, 100. o. (2005). ISBN 0-87893-617-3 
  2. Von Euler US (1935). „Über die spezifische blutdrucksenkende Substanz des menschlichen Prostata- und Samenblasensekrets” (PDF). Wien Klin Wochenschr 14 (33), 1182–3. o. DOI:10.1007/BF01778029.  [halott link]
  3. Nicolaou, K. C.. Classics in Total Synthesis. Weinheim, Germany: VCH, 65. o. (1996). ISBN 3-527-29284-5 
  4. (2013) „Microglia are essential to masculinization of brain and behavior”. Journal of Neuroscience 33 (7), 2761–72. o. DOI:10.1523/JNEUROSCI.1268-12.2013. PMID 23407936. PMC 3727162.  
  5. Rang, H. P.. Pharmacology, 5th, Edinburgh: Churchill Livingstone, 234. o. (2003). ISBN 0-443-07145-4 
  6. (2001) „Activation of the murine EP3 receptor for PGE2 inhibits cAMP production and promotes platelet aggregation”. Journal of Clinical investigation 107 (5), 603–10. o. DOI:10.1172/JCI10881. PMID 11238561. PMC 199422.  
  7. (2007) „Vascular wall-produced prostaglandin E2 exacerbates arterial thrombosis and atherothrombosis through platelet EP3 receptors”. Journal of Experimental Medicine 204 (2), 311–20. o. DOI:10.1084/jem.20061617. PMID 17242161. PMC 2118736.  
  8. Medscape Early Penile Rehabilitation Helps Reduce Later Intractable ED
  9. LaBonde, MS, DVM, Jerry: Avian Reproductive and Pediatric Disorders (PDF). Michigan Veterinary Medical Association. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 26.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prostaglandin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.